Pp kicsi 45
2018-10-18
43124978 286426015301658 5244954967420174336 n

Az SZTE kincsesbányája

A különleges könyvtártúra résztvevői ízelítőt kaptak a könyvtár legféltettebb kincseiből. Az egyik kurzuson kötelező, de aki lemaradt volna, az se aggódjék: Könytárok Éjszakája környékén, illetve az őszi és tavaszi kulturális fesztiválon is szoktak szervezni hasonló kalandokat. (Pásztor Pálma cikke)

A túra legizgalmasabb pontai a különgyűjtemények voltak, de az elsősök kedvéért pár gyakorlati infóval kezdem az SZTE Klebelsberg Könyvtárának bemutatását. A földszinten két fő pult található: az egyiknél kölcsönözni, hosszabbítani, illetve előjegyzést kérni lehet, a távolabbi pultnál pedig általánosságban kérhetsz információt. Érdemes betérni a folyóiratolvasóba is, valamint javaslom, hogy időről időre böngészd át a kölcsönzőpult melletti polcot, ahol pár száz forintért vásárolhatsz könyveket. Az első emeleten - többek közt - a társadalomtudomány kapott helyet, a másodikon a történelem, a harmadikon a magyar nyelv és irodalom, valamint az idegen nyelvek, a negyediken pedig a természettudományok.  

A keleti gyűjtemény
A keleti gyűjtemény legizgalmasabb darabja a 17. századból származik. Ez Kína korabeli legrészletesebb leírása – azért azt tudni kell, hogy “Kínán” akkoriban nagyjából azt értették, amit mi ma Keleten. A latin nyelvű fóliáns egy kihajtható, aprólékosan elkészített térképet is tartalmaz, melyen megjelölték a misszionáriusok útvonalait is; valamint számos egyéb míves illusztráció is gazdagítja a szöveget. Köztük a dalai láma palotája is, mely – annak ellenére, hogy emlékezetből készítették – egészen felismerhetőre sikeredett. A rajzok némelyikéről megtudhatjuk többek közt, hogyan végezhetünk az esetlegesen utunkba akadó tigrissel, kígyóval vagy egyéb fenevadakkal. Ellentétben az emberekről, például a kínai császárról készült idealizált rajzokkal, az állatképek ugyancsak élethűek – némely kivételtől eltekintve. Például a vízilovat aláírás nélkül fel nem ismerném… (A torzításokért nyilván az beszámolók alapján utólagos készítésük okolható.) További érdekesség, hogy ajándékként érkezett a könyvtárba, gróf Zichy Jenőtől. Felemelő érzés volt lapozgatni, és elgondolkodni: vajon előttem kik forgathatták sok századon át…?

Az ajándékozás nem ritkaság egyébként könyvtári berkekben: a kötetek legnagyobb részét ugyanis hasonló úton kapta a könyvtár jeles kutatóktól, többek közt Németh Gyulától, Ligeti Lajostól, Sinor Dénestől. Sinor Dénes a korábban említettekkel “ellentétben” nem is annyira nyelvész, mint inkább történész volt. Szakmai elismertségét az is tanúsítja, hogy tipikusan az a fajta tudós volt, akit idősebb korában már pusztán presztízsből is meghívtak egy-egy konferenciára: hogy a szervezők elmondhassák, ő is a résztvevők között volt. Ragyogó tudományos teljesítménye mellett izgalmas életet is élt; amint ezt a kiállított képek némelyike is tanúsítja. Többek közt szolgált a francia hadseregben, az egyik képen épp egyenruhában feszít; előtte pedig az ellenállás résztvevője volt. Idős korára új kihívások után nézett, s utazni támadt kedve – ugyan hová máshová, mint az Északi-sarkra? S hogy még teljesebb legyen a kép, állítólag a nőknek is nagy barátja volt…

Nem mellesleg a dalai láma is küldött egy dokumentumot a könyvtárnak.

Majd a következő stációba léptünk tovább: a Zenei Gyűjteménybe.
Mintegy 18 000 darabot őriznek itt; köztük is találni adományokat. Többek közt a Máltai Szeretetszolgálatét is, a kérésük mindössze annyi volt, hogy a gyűjtemény maradjon egyben. Nagyrészt a Zenei Gyűjtemény anyaga is kölcsönözhető – kivételek persze akadnak. Például az a Bach-összgyűjtemény is, melynek együttes értéke cirka félmillió – darabonként 20-30 ezer forint. A kották mellett találni persze számos audiovizuális kiadványt is; a könyvtár ugyan igyekszik minden kar igényét kielégíteni, de azért mégis a bölcsészet, azon belül is a történelem nyert fő hangsúlyt. A kölcsönzés érdekessége az itt alkalmazott önkiszolgáló kölcsönzés; vagyis egy okos kis pult segítségével a siető diáknak nem kell végigvárnia a külső pultnál hosszú sort – percek alatt elintézheti egymaga.

Utunkat a legizgalmasabb helyen: a Régi Könyvek Tárában zártuk.
Kérdés persze, hogy mi számít “réginek”. Egy könyvtáros szemével az a kötet, amely a könyvnyomtatás hajnala és a 19. század dereka közt keletkezett. Utóbbi határt azért vonták meg épp akkor, mert ehhez az időhöz köthető a manufaktúrákról a gépesítésre való átállás. 14-15 ezer régi könyvet tudhat magáénak az SZTE könyvtára – ez alapvetően nem sok, de ahhoz képest, hogy Trianon után a semmiből keletkezett, szép teljesítmény. Egy anekdota remekül szemlélteti az akkori helyzetet: eszerint az első könyv úgy került ide, hogy egy diák még Kolozsvárról kölcsönözte, de már ide hozta vissza…

Az 1400-as években keletkezettek az ősnyomtatványok, ebből 15 darabot őriz a könyvtár. A legrégebbi egy 1476-os velencei Biblia, szintén elég régi Thuróczy: Chronica Hungaroruma (1488-ból) is. Az igazán izgalmas kérdést azonban nem is ezek, hanem az ún. unicalék, azaz az igazi ritkaságok jelentik.

Például az első magyar nyomtatott szakácskönyv, melyet Kolozsváron adott ki Misztótfalusi 1698-ban. Azóta számos megjelenést megért; ebből az első kiadásból azonban csupán ez az egyetlen példány létezik a világon. Bár nem egészen a könyvtár szándéka szerint, de ez a kis könyvecske vérbeli bulvársztárrá avanzsált. Ugyanis az épület megnyílásakor ezt is bemutatták érdekességként az újságíróknak – és másnap vaskos szalagcím harsogta világgá: megtalálták az első magyar szakácskönyvet…

Azóta már számos szereplése volt, többek közt tévés műsorban főztek is belőle. Számos méltatlanul elfeledett gasztronómiai kincsre bukkanhatunk a könyv lapjain. Gondoljunk csak bele: akkor még nem volt paprika (majd a borsot váltja fel a 19. században), burgonya, rántás… és mégis ízletes konyhát tartottak eleink. Érdekes viszont, hogy a mértéket nem jelezték akkoriban – legalábbis ebben az egy kötetben bizonyosan nem. A tárlatvezető jóvoltából pedig még egy eredeti töltött káposzta-receptet is megismerhettünk belőle! A káposzta olyannyira szerves része a magyar gasztrokultúrának, hogy Lippay író szerint “a címerbe is bele kellene tenni”. És ezt komolyan is gondolta…

A ritkaságoknak méltó keretet ad az archaikus hangulatú, galériás terem – egyedül ez menekült meg az egész épület rideg, minimalizáló stílusa elől. A hatást a két hatalmas globus és a kék-bíbor üvegablakok is az antik hangulatot erősítik. Utóbbiak Kovács Keve üvegműves keze munkáját dicsérik; a rajtuk díszítőelemként használt betűk egy-egy híres nyomdász által használt betűk formáit őrzik, köztük Misztótfalusiét is, aki többek közt a grúz ábécét is megalkotta. Visszatérve a két, fejenként több mint egyméteres átmérőjű földgömbre: az 1800-as évek második feléből szármznak, és német kereskedelmi útvonalakat ábrázoltak rajtuk. Még a kalózok által veszélyeztetett területeket is külön feltüntették a glóbuszokon! Ilyen környezetben nem nehéz elengedni a képzeletünket, és visszaálmodni magunkat a régi korok pazar bibliothekáiba.

A szerzőről