Pp kicsi 45
2018-10-18
0 main youngadults pixelfit gettyimages 543082622

Ezeket a dolgokat hajlamosak vagyunk elfelejteni kamaszkor után

Mert hát ezek a mai fiatalok...

Úgy alakult, hogy mostanában sokat vagyok nálamnál pár évvel fiatalabbak társaságában. Így, ha néha meg is feledkeznék arról, én milyen voltam ennyi idősen, ők mindig emlékeztetnek pár dologra. Például...

1. ...arra, hogy milyen nehéz dolog is az első szerelem.
A flört, a beszélgetések, a kezdeményezés, a nagy randi és a többi. Visszanézve sok minden tűnik egyértelműnek, de tizenévesen még sokszor túl riadtak vagyunk ahhoz, hogy határozottan merjünk közelíteni álmaink netovábbjához. Ebből lesz a sok "húzd meg, ereszd meg"-játszma, amiket ma már örülök, hogy csak kívülről, némi együttérző nosztalgiával nézhetek.

2. ...arra, hogy nem kell mindig komolynak lenni.
Két dolgozat másnap, de este 11-kor még csak az egyik anyagát tudod, azt is félig? Az, aki tetszik, beszólt egy olyat, hogy csak lestél? Az előadásodban kétszer annyi baki volt, mint amennyit megengedtél volna magadnak?
Na és? Csak nevess, és engedd el, mert bárkivel megesik. Ez a lazaság az, amire igazán csak a kamaszkorunkban vagyunk képesek, pedig a legjobb lenne, ha az egész életünket végigkísérné.

3. ...arra, hogy nem kell ennyi képmutatás.
Őszinteség-ez az, amiből manapság olyan kevés van a világon. A lázadó korszakunkban azonban mindannyian ilyenek vagyunk: öntörvényűek, nagyszájúak, keresetlenek. Keressük az utunkat, és aki ebben gátol, annak egyszerűen csak megmondjuk a véleményünket, vagy félretoljuk, hogy ne hátráltasson. Később ez a világmegváltó, öntudatos hozzáállásunk sokszor megkopik, vagy épp teljesen a visszájára fordul...

4. ...arra, hogy néha csak bele kell vágni.
Néha még mindig meglepődök azon, tesóm kortársai mennyire bátran mennek bele kiszámíthatatlan vagy veszélyesnek tűnő helyzetekbe, csak a poén kedvéért, vagy éppen, hogy mennyi mindent magukra vállalnak, mert bírják erővel. Afféle "aki mer, az nyer"-alapon, a legtöbbször sikerrel is. Pedig én soha az életben nem mentem vizsgára úgy, hogy az anyag feléről fogalmam sem volt, vagy rohantam lélekszakadva a város egyik végéből a másikba, aztán a suliba, korán reggel, mert még le kellett tusolni az esti buli után. Továbbá, a melót sem kellett még egyeztetnem a vizsgákkal meg a sulival. Neem, én neeem...

5. ...arra, hogy ha hiszel magadban, már félig a tiéd is, amire vágysz.
Egy csipet hit nélkül minden nehezebb, legalábbis akkor, ha ez belőled hiányzik, önmagad iránt. Ahogy telik az idő, az ember egyre többet veszít a kezdeti lendületéből, ami az álmai felé hajtja, pedig nem szabadna. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit sosem kellene elfelejtenünk, mert ez mindennek a kulcsa. Hiszen ennek az egykori kis idealista, örök álmodó énünknek köszönhetjük az egyetemi helyünket is, nem igaz? J

Írta: Holecska Tünde

A szerzőről