Pp kicsi 45
2017-11-20
Rimbaud nyito

Rimbaudra emlékezünk

10 tény a szimbolizmus ifjú zsenijéről. (Pásztor Pálma cikke)

1) Szellemi érettsége miatt tanárai engedélyezték, hogy egy osztályt átugorjon. Tehetsége már korán megmutatkozott; diáktársait és tanárait egyaránt csodálatba ejtette latin nyelvű verseivel. 

2) Szenvedélyes és viharos szerelmet élt meg egy másik költővel, Paul Verlaine-nal; költői munkássága javarészt kapcsolatuk ideje alatt született. Amikor végül Rimbaud szakított, az ittas Verlaine kétszer rálőtt szerelmére, de csak a csuklója sérült meg.  Rimbaud ezek után fejezte be az Egy évad a pokolban-t. És ezzel lezárult a 19 éves ifjú irodalmi pályafutása.

"nevetni tudok a régi, hazug szerelmeken, s szégyennel verhetem a hazug kapcsolatokat – láttam odalenn az asszonyok poklát –, és megadatik nekem, hogy enyém lehessen egy testben s egy lélekben az igazság.”

3) Állítólag 18-20 gyermeke volt; 17 évesen már két gyerek apjának mondhatta magát!

4) Pénzjutalom reményében a gyarmati sereg katonájának állt, azonban 6 hónap után megszökött.

“És száll az édes illat s cimpája fel nem érez, / A nap süt s keze csöndben simul csöndes szívéhez, / Alszik. S jobb oldalán két kármin szájú lyuk.”

5) Vérbeli kalandorként rengeteget utazott: többek közt járt Alexandriában, Cipruson, Egyiptomban, Abesszíniában, Szomáliában, Ogadinban.

6) Tanult angolulnémetülspanyolularabulolaszul, hollandul, sőt még újgörögül is.

"az omlóföldű félszigetek partja táján / győzelmesebb vihar nem tombolt még soha ! / A tenger vihara fölszentelt tíz vad éjen, / kis táncos parafát, könnyű hab kénye vitt az örök temetőn, a hömpölygőn, a mélyen, / nem bántam már a part hunyorgó fényeit.” 

7) Kísérletezett fegyverkereskedelemmel is, de - mivel tevékenysége nagyhatalmi érdekeket sértett - szembekerült a francia kormánnyal.

8) Sosem házasodott meg, de három évig együtt élt egy abesszin nővel.

9) 1891 februárjában daganat keletkezett a jobb térdén. Visszatért Franciaországba, ahol a beteg lábát amputálták, de a radikális beavatkozás sem segített rajta és hamarosan meghalt.

10) Életrajzát húga írta meg, aki azonban több helyütt meghamisította a tényeket. Így nem tudhatjuk bizonyosan, hogy valóban megtért-e halálos ágyán, mint ahogyan azt testvére állítja.

Rimbaud így jellemzi önmagát és költészetét utolsó nagy művében: “Csöndeket, éjszakákat, írtam meg, lejegyeztem a kifejezhetetlent. Szédületeket rögzítettem… Hozzászoktam az egyszerű hallucinációkhoz: egy gyár helyén egész világosan egy mecsetet láttam, angyalok rezesbandáját, hajtókocsikat a mennybolt útjain, szalont a tó mélyén; szörnyetegeket, rejtelmeket; egy vaudeville-cím borzalmakat villantott föl előttem. Mágikus szofizmáimat azután szóhallucinációkkal fejeztem ki… Az őrületnek – annak, amelyet már zárt intézetbe csuknak – egyetlen szofizmáját sem felejtettem el: sorra el tudnám ismételni valamennyit, ismerem hozzá a módszert. Egészségem megrendült. Jött a rémület. Többnapos álomba zuhantam, s amikor fölébredtem, folytattam a legnyomasztóbb álmokat. Megértem a pusztulásra, s gyöngeségem veszedelmes úton elvezetett a világ szélére és Kimmeriának, az árnyak és örvények hazájának határára.”

Bár gyakorlatilag kalandos élete is művészeti alkotás, igazán halhatatlanná - természetesen - költészete tette. A huszadik század "izmusainak" követői közül is sokan tekintették elődjüknek. Ha pedig valaha is gondolkodtál azon a klasszikus (és gyakran gunyoros felhangon emlegetett) kérdésen, hogy vajon mire gondolt a költő, akkor merengj el egy kicsit Rimbaud válaszán, amelyet édesanyja kérdésére adott. 

"Azt akartam mondani, amit maga a szöveg mond, szó szerint és minden lehető értelemben.” 

Érdemes megnézni az életrajzi ihletésű filmet, A teljes napfogyatkozást is.

 

 

A szerzőről