Pp kicsi 45
2017-11-24
G%c3%b3lya1

Gondolatok a gólyatáborról

Ha augusztus, akkor gólyatábor. Ez idén, 2017-ben sem volt másképpen. A BTK-ZMK gólyatábornak ismét az Öthalmi diáklakások adtak helyet. A szervezők  közel 150 kisgólyát vártak hatalmas lelkesedéssel, hogy feledhetetlen 5 napot töltsenek el együtt. De vajon hogyan is érezték magukat egy idegen közegben az elsőévesek? Erről kérdeztünk meg pár kisgólyát. (Rada Beáta cikke) 

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás. De vajon az elsősökben milyen érzések dúltak, amikor eldöntötték, hogy jelentkeznek a gólyatáborba? Hiszen egy új, idegen közegben kellett helytállniuk.

Nórit például a családja és a barátai beszélték rá, hogy jelentkezzen, mert először félt, hogy nem fogja megtalálni a helyét a táborban. De ahogy utólag visszagondol azt mondta: „Bolond lettem volna kihagyni”.

Gothárdban ambivalens érzelmek voltak, amikor jelentkezett. Azonban túl a táboron már tudja, hogy egy nagyon jó rendezvényen vehetett részt.

Attila már akkor eldöntötte, hogy mindenáron elmegyek a gólyatáborba, amikor felvették az egyetemre. Bár nem volt senki közelebbi barátja, akivel menjen, mégsem félt a gólyatábortól. Inkább egészséges izgatottság volt benne az egésszel kapcsolatban.

A kezdeti félelmeket szépen lassan mindenki elengedte. A regisztrációnál kiosztották a gólyáknak azt, hogy ki melyik csapatba kerül. A ZMK hallgatók idén is egy egész csapatot kitettek, a szervezők nagy örömére.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit gondoltak a kisgólyák a saját csapatukról és hogyan jöttek ki a főgólyáikkal.

Julcsi: Mi voltunk a HÁRMAS CSAPAT, a türkiz medvék. Az első napok nehezen indultak, de nagyon hamar összeszoktunk, és ezt a főgólyáinknak és seniorunknak köszönhetjük. Az öt főgólyánk mindennap azon volt, hogy nekünk jó legyen. Összeszoktattak minket, mindig többször megkérdezték, hogy ettünk-e, jól érezzük-e magunkat, tehetnek-e valamit értünk. Együtt buliztunk minden este, és az egész csapatom nevében mondhatom, hogy megszerettük őket. Mindig gondoskodtak rólunk, senkit nem hagytak hátra, és mindent együtt csináltunk, mindenki érvényesült és mindenki értékes volt a csapatomban. Rengeteget nevettünk együtt, számtalan közös történetekkel rendelkezünk, az egész csapat összeforrt, olyan szinten, hogy már alig várjuk, hogy szeptemberben újra találkozzunk.

Gothárd: Az én csapatom a hatos volt, a totemünk pedig a narancs sas. Nagyon jó volt a csapatom, sokat beszélgettünk, az esti órákban meg együtt buliztunk, úgyhogy egészen jól összekovácsolódott a csapat és a tagjaival szeretném tartani az elkövetkező években a kapcsolatot. Szerettem a főgólyáimat, akik érdeklődtek felőlem, a hogylétemről.

Persze a tábor elsősorban a szórakozásról szól, azonban két vicces feladat között az első évesek meghallgathattak szakos tájékoztatókat, illetve általános információkkal is gazdagodtak az egyetemi ügyekkel kapcsolatban. Remélhetőleg ezek után már mindenki sokkal tájékozottabb lett a szakjával kapcsolatban.

Nóri: Igazából szerintem akármennyire is jók voltak a tájékoztatók, minden nehézségre ezek nem tudnak felkészíteni. Az embernek ki kell majd tapasztalnia a dolgokat és esetleg a saját hibáiból meg tanulni azokat. De ennek ellenére rengeteg információval gazdagodtam a felsőbb évesektől.

Attila: A GT-ben nagyon kedvesek voltak mind a főgólyák, mind pedig azok, akik csak tájékoztatni jöttek ki. Nagyon sok információt kaptunk, ám mivel még nagyon nem vagyunk ebben a rendszerben benne, szerintem nem mindenki tudta ezeket az információkat megfelelően elraktározni (köztük én se nagyon, én is most kezdem érteni a dolgokat így a GT után, hogy utánajártam a fontosabb részeknek). Alapvetően nagyon hasznos volt a szakos tájékoztató, de tapasztalataim szerint a neptunos tájékoztatót elég kevesen értették (és ez nem az előadó hibája volt).

Julcsi: A tájékoztatós nap nagyon hasznos volt. Sose tudtam mi az a Neptun, nem tudtam, hogy hogyan kell kezelni a Modulót és szépen érhetően elmondták nekünk. A kedvencem a szakos tájékoztatás volt, mert minden információt megtudhattam a szakomról, a tanárokról, valamint az ösztöndíjakról is.

A minden évben negatívumnak számító párizsis kenyér idén már tovább fejlesztve párizsis zsemle volt, de még így sem nyerte el a kisgólyák tetszését.. De hát ez hozzátartozik a tábori léthez. Idén még negatívumnak említették meg a gólyák az esőt, valamint azt, hogy ilyen hamar vége lett a tábornak.

Az utolsó kérdésre, hogy lennének-e főgólyák jövőre, mindenki egyöntetű igennel válaszolt. Ez igazolja azt, hogy pozitív élményekkel távoztak a táborból. Még van egy pár nap az évkezdésig, töltsétek pihenéssel, az élmények felidézésével! És a rengeteg élmény adjon nektek erőt az első félév túléléséhez.

Képek forrása: DJ Dzsi

A szerzőről