Pp kicsi 45
2019-01-16
Jozsefattila

Nem ő kiáltott - József Attila-körséta

Április 13-án, vasárnap, irodalmi körsétát szerveztek “Nem én kiáltok” címmel, ahol József Attila szegedi vonatkozású területeit látogattuk meg, kötődve a költészet napjához.

Április 13. Napsütötte gyönyörű idő csalogatja a József Attilát kedvelőket a gyülekezőhelyre, azaz a Szent István térre, a sajnos még használaton kívüli szökőkúthoz. A csapat száma egyre bővül, még egy aprócska ikerpár is “végigjárja velünk a sétát” a babakocsiban.

“Barátnőm hívott el erre a körsétára. Hogy pontosan mi és hogyan lesz, azt nem tudom. Egyszerűen csak érdekel. Illetve remélem, hogy tartalmaz olyan információkat, amiket nem tudok, és ha igen, akkor már ezért is megérte.” – mondta Jakócs Gergő, az egyik érdeklődő.

Délután 2 óra tájékán megkezdődik a József Attila-körséta. Monostori András, a program főszervezője és ahogy ő fogalmazott, a “kivitelezés asszisztens”Redenczki Fanni, az SZTE-TTIK környezetmérnök szakos elsőéves hallgatója, különböző állomásokhoz köthető levéltöredékekkel és versekkel segítik megteremteni a séta hangulatát.

Nem teljesen kronologikus sorrendben épülnek fel az állomások, hiszen nem “teljesítménytúrára” érkeztünk. Igyekeztek úgy összeállítani a helyszínek egymásutániságát, hogy azok ne legyenek messze egymástól.

Monostori András, aki jelenleg idegenvezetést tanul, emellett pedig néprajzot végzett a Bölcsészettudományi Karon, különösen készült erre az eseményre főszervezőként: “Van egy nagyszerű kötet, Péter László: Szegedi irodalmi emlékhelyei, – amelyben kiválóan fellapozható, hogy Szeged, főleg a belváros centruma, tömve van olyan irodalmi jelentőségű helyekkel,amelyekről az átlag ember nem is tud. József Attila Szegeddel való kapcsolata ikonikus. Valahogy így jött az ötlet, hogy ez a mai nap megvalósulhasson.”

A második állomásunk Özvegy Horesnyinéhez volt köthető, akinél József Attila albérletben lakott 1924 októberétől, a Brüsszeli körúton.

A harmadik állomásunk a Juhász Gyula utcához vezetett, ahol maga Juhász Gyula lakott. Mint tudjuk, József Attilával barátságot kötöttek. Levelezéseikből hallhattunk néhány sort. Ez a barátság azért is fontos József Attila életében, hiszen Juhász Gyula segítségével indult be karrierje.

A negyedik megálló a közeli Szentmihályi utca volt, ahol szintén lakott, majd az ötödikként a Takaréktár utca következett, ahol az udvar felől az első emeleten jobbra szállt meg 1924 nyarán.

Hatodjára utunk a Klauzál térre vezetett, ahol is a földön található József Attila idézetet olvashattuk.

Nézem a lámpám. Villamos lámpa. Fűti egy titkos, rejtett erő. Tompa árnyékból csillogó élet lesz, Ahogy belőle fény tör elő.

A tragikus sorsú költőt, – akiről tudjuk, hogy sokat nélkülözött és alultáplált volt- különböző személyek vették pártfogásba , mint Pásztor József – a Szeged című lap szerkesztője, Koroknay József – aki kiadatta első köteteit, és Juhász Gyula titkárnője – Kilényi Irma

A hetedik állomásunk a jelenlegi SZTE-ÁOK Apáthy István Kollégium volt, ahol az 1920-as években az imént említett Koroknay többek között kiadatta a Szépség koldusa és az eredetileg Viharok szeretőjének szánt, de végül Nem én kiáltok címen megjelenő köteteket.

Végcélunk a talán legegyértelműbb helyszín volt, a Horger-ügy miatt, azaz a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri épülete. Még azt is megtudhattuk, hogy pontosan melyik két ablak volt akkoriban Horger Antal irodája, ahol az ominózus eset történt. (Az első emeleti sarki két ablak, az épület Kárász utca felőli oldalán.) Itt az egyetemen József Attila két kurzust is hallgatott Horgernél, “Az egyszerű mondat és részei” és a “Magyar szóképzés” tárgyakat.
Zárszóként meghallgattuk a Tiszta szívvelt Redenczki Fannitól a költőnek állított emlékszobornál.

Úgy érzem sikerült megidéznünk a délután folyamán József Attila szellemiségét. Megemlékeztünk szegedi kötődéseiről, életútjának idetartozó szakaszairól.

Mindannyiunkban munkálhat az ellenszenv az indulatait nehezen kezelő tanár hírében álló Horger Antallal kapcsolatban. De, ha belegondolunk, József Attila életfonalán az egyetem elhagyása egy olyan sorsfordító esemény volt, amelynek hála beteljesítette vágyát, hogy egész népét taníthassa, méghozzá nem középiskolás fokon.

Fotók: Márki Kitti, Monostori András

A szerzőről