Pp kicsi 45
2017-11-20

Viszlát, naivitás – viszlát, Focus Műhely?

Elmaradt előadások, későn utalt támogatások – Viszlát, édes naivitás! Benkő Imola Orsolyával, a Szegedi Focus Műhely vezetőjével beszélgettünk a társulat sorsáról.

Elmaradt előadások, későn utalt támogatások – Viszlát, édes naivitás! Benkő Imola Orsolyával, a Szegedi Focus Műhely vezetőjével beszélgettünk a társulat sorsáról.

A Thealter Fesztivál óta nem hallottunk Szegeden a Focus Műhelyről, októberben két előadásotok el is maradt. Baj van?
Csak akkora, amekkora az országban. Minket is olyan mértékben érintenek a jelenlegi intézkedések, ahogyan az összes független színházat. De a kétségbeesés nem megoldás. Most újra összeszedjük magunkat, és megnézzük: azok a tervek hogyan kivitelezhetőek, amikkel erre az évadra készültünk. Azt gondoltuk, nem fog még egyszer megtörténni a zárolás – naivak voltunk, épp úgy, ahogy a Viszlát, édes naivitás! című előadásunkban be is mutattuk. Besétálunk egyszer a rémségek zsákutcájába és kifele jövet is ugyanazt kell átélnünk. Hiába gondoljuk, hogy nem sétálunk bele még egyszer,- hiszen nem lehetünk ennyire naivak-, megtörténik, és ugyanolyan riadtan állunk: most mi lesz? Ezt most végigéltük. A tavalyi működési támogatásnak idén a felét sikerült csak elnyerni, holott ugyanannyit teljesítettünk, mint előző évben. A teljes infrastruktúrát fel kellett adnunk, nem lesz irodája sem az alapítványunknak.

Most vissza lettünk dobva ebből a szempontból öt évet. Tudjuk a társulatban, ki milyen anyagi helyzetben van, ezért megnéztük, ki engedheti azt meg magának, hogy csomó próbát megcsinál, és kevés pénzt kap. Végig kellett futtatni, hogy a lelkesedés, a tenni akarás elég-e. Felsőbb szinten, nyilván az a cél, hogy az amatőrök közé visszatolják a független társulatokat. Ha elvonják a támogatásokat, muszáj lesz megint otthonról hozni a jelmezt, lepedőből csinálni vetítővásznat…

Több hónapos késéssel megérkeztek a működési támogatások, hogyan folytatjátok a munkát?
A Viszlát, édes naivitás!-t csináljuk tovább – ami a Rémálom az Elm utcában című film nyomán készült – , bár a színpadra csak januárban kerül vissza. Tovább dolgozunk rajta, és úgy néz ki, két valódi kamaszlány szerepel majd benne. Másrészt év eleje óta készül a Tűzföld bárányfelhőkkel. Ez szinte ugyanazzal a stábbal jön majd létre, mint a Happy Hour – városi vándorkoncert. Március tájára várható saját számokkal, egy egészen másfajta látványvilággal és tematikával. Tervezet szerint nem csupán színházi elemekkel telitűzdelt koncert lesz, hanem akcióművészet.


Társulati portrék: Benkő Imola Orsolya

Van olyan független társulat, amely foglalkozik aktuális társadalmi, sőt, akár politikai jellegű témákkal. Gondolkodsz ilyesmiben?
Örök kérdés: szabad e, joga e, feladata e a színháznak aktualitásokkal, politikai kérdésekkel foglalkozni. Én csak a társadalmi kérdések irányába vagyok nyitott. Azzal nem értek egyet, hogy konkrétan helyzetbe hozza bárki is a politikát a színpadon. De megnézni, mindez hogyan csapódik le a társadalomban, az már feladatom – hiszen én is ennek a tagja vagyok. Egyre inkább azt gondolom: az önmagáért, az esztétikumért való színházcsinálás most nem elsőrendű. Az a fontos, ami képes társadalmi szerepet is felvállalni.

Viszont épp az új előadásban, a Viszlát, édes naivitás!-ban nagyon szűk szubkultúrának, sőt, inkább ismeretségi körnek szóló gegeket használtok.
Az előadás premierjén, az idei Thealteren ezeket nem lehetett kihagyni. Úgy készültünk, hogy egy meglepetés vagy ajándék, fintor vagy mosoly felől lehessen értelmezni – biztosan maradnak ebből elemek. De a naivitás kérdéskörének a boncolgatásában szeretnék még tovább menni.

http://www.youtube.com/watch?v=KrD-G4eDeL0

Tavaly a Happy Hour városi vándorkoncert kisebb és nagyobb zenekari verziójával debütáltatok, most a Tűzföld bárányfelhőkkel következik. Maradsz a zenés vonalon?
Még egy évadot érdemes ezen az úton tovább menni. Most egy dologra koncentrálunk, elkezdünk intenzíven műhelymunkázni, tréningezni, egy dologban merülünk el. Másrészt felmerült, hogy a Happy Hour-ból néhány számot vegyünk fel, az még hátra van az idei évadra. De ehhez is még szponzort kell találni, vagy a társulat belenyúl a zsebébe és összedobjuk.

Luxus színházat csinálni?
Luxus csinálni, ha belegondolunk, normális körülmények között mennyibe kerül egy bemutató. De járni is luxus. Elvárható az egy egyre inkább elszegényedő embertől, hogy épp színházra költse a pénzét? Talán abban az esetben igen, ha olyan társadalmi kérdéseket feszegetünk, dolgozunk fel, mutatjuk meg a fonákját, és tudunk azokon közösen nevetni, amiben mindenki személyesen is érintett.

A szerzőről