Pp kicsi 45
2019-02-20
Gypocircus00

Gypo Circus interjú

Szerdai koncertjük előtt adott interjút a zenekar a JATE Klubban.

A 2011 őszén alakult Gypo Circus nevű formáció az Autumn Caravan Shows 2012 elnevezésű őszi turnéjuk egyik állomásaként látogatott Szegedre. A hosszú hétvége után október 24-én mindenkinek kiváló alkalmat biztosított a zenekar a JATE Klubban egy fergeteges bulizásra. Koncertjük előtt adtak bemutatkozó interjút a PartyPontynak.

Hogyan jellemeznétek a zenétek? Népzene, cigányzene?

Hegyesi András: Ethno punk. Ezt az elnevezést találtuk ki rá, ebben benne van minden: az ethno mint népi vonulat, ebbe tartozik bele ez a cigányos, „dzsipós” megoldás, ami zeneileg főként jellemzi. A cigány kultúrának több elemét szedtük össze, például a húszas évek meghatározó vonulatát, a dzsángo stílust. Ugyanakkor nem csak ez van, vannak magyaros vagy például countrys hangulatú hegedűtémák is a muzsikában. A másik része a dolognak a punk, a kettőt ötvözzük. Az az egésznek a lényege, hogy táncoljál, mint az őrült!

Saját számokat és feldolgozásokat is játszunk. Talán a saját dalok vannak többségben, de az a terv, hogy a covereket teljesen elhagyjuk. Nincs baj a feldolgozásokkal sem, fokozzák a hangulatot a közönség számára ismerős számok, de az eddigi tapasztalatok alapján a saját nótáinkra is ugyanolyan jót tudnak bulizni az emberek.

Saját számaink szövegeit én írom, a zenei alapot pedig együtt rakjuk össze. Mindig van egy alapötletem, elviszem próbára és a srácokkal „kicsomagoljuk”. A szöveg abszolút összetartozik a zenével, szóval azért egyiket a másik nélkül nehéz lenne. Van egy háromakkordos témám és arra írok szöveget, vagy írok egy-két versszakot, és arra van ötlet, mindegy – az a lényeg hogy ezt próbán alakítgatjuk, fejlesztjük, és végül megszületik a kész nóta. Igazából nem is lesz végleges formája, koncerteken is szoktunk a dalokon alakítgatni. Volt, hogy valaki jött „panaszkodni”, hogy de ez a szám nem is így van…

Honnan jött a zenekar neve? Hogyan alakult meg a banda?

H.A.: Dzsipo volt a projekt munkacíme, amit Sanyika talált ki még anno, később lett belőle a „Gypo” forma. A Circus- résznek jó sztorija van: Sanyival és Kosztával hárman voltunk kint télen Londonban pár napot. Járkáltunk a városban, láttuk többek között a Piccadilly Circust is, és innen jött az ötlet: a Circus egy tökéletes fogalom arra, amit mi meg akarunk valósítani. Hatalmas mérföldkő volt a zenekar életében ez a pár nap, amit kint töltöttünk, tapasztaltunk, átéltünk. Nagyon jó élményekkel és nagy lendülettel tértünk haza.

Az egész úgy indult, hogy én a Kecskeméti Sanyival zenéltem régebben, másik zenekarban. Annak a bandának hamar vége lett, nem is vettük túl komolyan, de Sanyival rájöttünk, hogy együtt még kellene valamit csinálni.

Kecskeméti Sanyi: Hozzá kell tenni, hogy sok dologba belekezdtem, de egy idő után mindegyikben hitemet vesztettem. Bandi attól félt, hogy ez is egy ilyen dolog lesz, de a 2011-es SZIN-en megtörtént az ominózus beszélgetés, amikor konkretizáltunk, elhatároztuk: igen, megcsináljuk a dolgot. Adunk ennek a gyereknek egy esélyt, megnézzük mennyire lesz életképes. Gyakorlatilag mi vagyunk „anyuka és apuka”.
Megszületett a dolog és elkezdtük összeszedni az embereket. Kosztával már egy ideje beszélgettünk erről, a Jancsit pedig már 3-4 éve kinéztem, Bandi ugyanígy volt a Zolikával. Megalakult a csapat.

H.A.: Szegedinek mondható a zenekar, de Koszta vásárhelyi, Sanyi algyői; Zolika Csengeléről, Jancsi Tiszaszigetről én pedig Kiskunhalasról jövök.

Mikor kezdtetek el aktívan koncertezni?

K.S.: Idén áprilisban volt az első koncert, amit mindannyian nagyon vártunk már. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy úgy jöttünk le a színpadról, hogy hú bakker, ebből lett valami! Nagyon éreztük egymást a színpadon – olyan volt, mikor beülsz a legkényelmesebb fotelbe és tudod, hogy mit fogsz kapni. Nem foglalkozol azzal, hogy úristen, mi fog történni. Fent vagyunk öten a színpadon, és tudja mindenki, hogy mit csinál. Már az elején is nagyon jól működött ez az egész.

A mérnöki karosok kértek meg minket tulajdonképpen, hogy fellépjünk ma, ez az ő kari bulijuk. Náluk játszottunk legelőször még anno és annyira jól sikerült, hogy folyton rágták a fülünket: mikor lesz újra Gypo Circus? Nos, ez az az alkalom.

H.A.: Jelenleg az Autumn Caravan Shows keretein belül adjuk ezeket a koncerteket, úgy találtuk ki, hogy évszakhoz kötjük a turnékat. Jelenleg négyállomásos, de nem is úgy kell elképzelni, mint a többi nagy zenekar turnéit, nem hónapokig járjuk az országot – ez inkább show, mint turné.

Milyen előadók vannak hatással a zenétekre?

H.A.: Az első számú zenekar, akit megemlítenék, az a Mano Negra, a Manu Chao régi zenekara. Az ő zenéjük elég nagy hatással van ránk, mi is valami hasonlót szeretnénk alkotni. Gogol Bordellot is nagyon szeretjük, játszunk is tőlük feldolgozást.

K.S.: Van egy hatalmas energiabomba ebben a zenekarban, ami miatt követendő példaként tekintünk rájuk. A zenélés egy előadóművészet, nekünk az a célunk, hogy – azon felül, hogy mi jól érezzük magunkat – szórakoztassunk. Eljöjjön az ember a koncertünkre, kapjon egy másfél órányi olyat, hogy azt mondja: „nem számít semmi, nincs semmi problémám, elmegyek, kimulatom magam”. Erről szól a Gypo Circus.

YT-on van pár koncertfelvételetek és a Soundcloudon három számotok. Ezen kívül van még valami?

H.A.: Bizony van, és akkor itt tesszük meg az első bejelentést: készül az első Gypo Circus lemez! Sőt, olyannyira készül, hogy kész is van: a mai koncertünk után szétosztunk 50 db limitált példányt az MK-soknak az első buli emlékére. Gyakorlatilag a hivatalos megjelenés a jövő héthez köthető. Mivel szerzői kiadásról beszélünk, elsősorban interneten lesz elérhető, de természetesen CD formátumban is kapható lesz.

Mik az eddigi tapasztalatok a koncertekről, hogy fogadja a közönség a „dzsipszis” muzsikát?

K.S.: Nagyon jók a visszajelzések, iszonyatos hangulatok vannak a bulikon. Most például a szolnoki koncertünk eszméletlen volt: gyakorlatilag a 80 fős helyre 150 embert engedtek be, és még egy csomóan nem fértek be. Volt egyszer egy olyan koncert is, ahol hajnali egy környékén játszottunk, az utolsó zenekar voltunk és mégis rengetegen voltak. Mi sem tudtunk róla, de ezek szerint már egy komplett rajongótáborunk van ott.

„Magyarország legjobb zenészei az Eddában vannak… mi a másodikok vagyunk!”

Fotó: Nagy-Zámbó Csongor