2014-12-21
Blog16

Fried István előadása: Jókai és a pénz

Fried István irodalomtörténész, egyetemi tanár április 4-én tartott nagysikerű előadást .

A magyar irodalomban Jókainál vetődik fel először a kérdés, hogy áru-e a kultúra.

A több mint száz kötettel és két – merőben szokatlan korú – feleséggel rendelkező Jókai magánéletének fenntartásához tetemes költségeket vállalt magára. Mint a nemzet írója nem lakhatott akárhol, nem öltözhetett akárhogy. A magyar közéletben vállalt reprezentatív szerepe, és „barátainak” nyújtott, vissza nem kapott kölcsönei sok pénzt emésztettek fel. Az idősödő írónak nem volt más választása, mint a tömeg igényeihez mért, fizetett reklámokat tartalmazó regényeket írni.

Fried István irodalomtörténész, egyetemi tanár április 4-én „Jókai és a pénz” címmel tartott nagysikerű előadást készülő kötete anyagából, az „Öreg Jókai nem vén Jókai” második részéből. Jelen írás az általa elmondottakat kísérli meg röviden összefoglalni.

„Öreg Jókai nem vén Jókai”

Egyes irodalomkritikusok szerint az író művei a Kőszívű ember fiai után alacsonyabb színvonalúak, Jókai belevész egy antirealista fantasztikumba, s különböző földrészek különös történeteiről ír. Bartha János még azzal is megvádolja az egyre betegesebb írót, hogy túlságosan nyíltan tárgyalja a szexualitást. Hogy megértsük, miért vetődnek fel ellene ezek a vádak, bele kell helyezni magunkat a korba.

A magyar írókon, költőkön körbepillantva azt vesszük észre, hogy a legtöbb zseni nem írásból élt. Kemény Zsigmond földbirtokos, Vörösmarty Mihály akadémikus. Irodalmunkban az első ember, aki saját művei honoráriumából meg tud élni, Petőfi Sándor. Az ő publikációi, ha szerény módon is, de eltartják, sőt, a lánglelkű költő még felesége, Szendrey Júlia, a hozománytalan divatőrült szenvedélyeit is ki tudja elégíteni keresetéből. Később, művészi karrierje elején, Mikszáth Kálmán éhezik, nyomorog. Krúdyval egy szilveszter éjszakát egy bordélyházban tölt. Ne irigyeljük: állítólag együtt sírnak a hölgyekkel, mennyire nincs pénzük.

Pusztán az írásból?

Jókai első felesége, Laborfalvy Róza mai szemmel nézve „jó parti” volt anyagilag: vezető művésznő a Nemzeti Színháznál. Akadt azonban egy kis bökkenő: a világszerte híres Jókai édesanyja sokáig ellenezte a szerinte rangon aluli viszonyt. Apanázsa megvonásával Jókai kénytelen-kelletlen kitalálta, hogyan éljen meg csupán az írásból.

Ebből a szempontból példát vehetett egy európai honfitársáról, Balzacról, aki folyamatos novella- és regénykiadásaival tömegtermelőként élt az irodalomból. (Érdekes módon a korban a novellát jobban fizették, mint a regényt.)

No de miből él Jókai?

Először is van egy nem túl jelentős öröksége. Ebből akar Pesten egzisztenciát teremteni, hogy ő, a nemzet írója, méltó körülmények között élhessen. Minden lépése közügy. Nem tehet úgy, ahogy akar: mint közéleti személyiség, meg kell teremtenie a reprezentáció alapjait. De a pénz nem elég, s Jókai elkezd olyan regényeket írni, amelyek találkoznak a közönség tetszésével.

A nagy író élete végén magányosság lesz. Második felesége, a nála ötven évvel fiatalabb Grósz Bella nem elég, hogy szemtelenül fiatal, ráadásul még zsidó is. Ez a közönség nemtetszését váltja ki. Mikor Pozsonyban meghirdetik a csinos színésznő fellépését, egy tüntető csoport megakadályozza az előadás létrejöttét. Országszerte szinte mindenhol tüntetések törnek ki Jókaiék ellen. De ez még nem elég: az író életében mindig fájó emlék marad, hogy egy ízben képviselőtársa az Országházban hazaárulónak nevezi. Az ősz hajú művésznek csak az írás és Bella marad.

A magyar Verne

Habár Jókai a ’60-as évek után szinte mindegyik fantasztikus leírása lexikonból származik, az olvasó ezt nem veszi ezt észre. (A tanár úr előadásán tréfásan megjegyezte, hogy Jókainak nem volt fantáziája, csak kitűnő forrásai.) A magyar Verne nem alkot újat: a vonzódás az utópiához, a boldog szigetekhez már Platónnál megtalálható. A XIX. században aztán sorra jelennek meg Jókaitól kalandos, utópisztikus könyvek: például a Fekete gyémántok vagy A Jövő regénye.

Mikszáth barátja egyben az első környezettudatos író is. 1846-ban, 21 éves korában elgondolkodik: senki nem kérdezi meg a Földet, fáj-e neki, ha ekével megszántják. Ne csodálkozzunk tehát, ha a Föld rengéssel válaszol erre.

Jókai életében nem volt hivatalos író. A korabeli irodalomkritika negatív színben tüntette fel. Érdekesség, hogy – a jeget megtörve- a legszebb korai Jókai-kritikát maga Csáth Géza írta.

A szerzőről