Olasz filmek mindenkinek

2012. március 22., csütörtök, 19:24

Szegeden szinte már hagyomány, hogy keddenként 18 órakor, az Olasz Kulturális Intézetben kiváló olasz filmeket vetítenek ingyen.

A filmklub ötlete 2005-ben indult, amikor is Dr. Pál József, az Olasz Tanszék vezetője, látva Rosselli tanár úr filmek iránt tanusított nagy szenvedélyét, megbízta őt a filmes esték irányításával. Kezdetben a filmek olaszul kerültek levetítésre, aztán – a tökéletes minőségű VHS-eknek és DVD-knek köszönhetően – már a Magyarországon kapható filmeket is be tudta szerezni, így azóta a nézők ezeket az alkotásokat magyar felirattal láthatják.

Dr. Alessandro Rossellivel a filmklub koordinátorával beszélgettünk.

Milyen filmekre számíthatnak azok, akik ellátogatnak a Cine Video Clubba?
Kedd esténként olyan olasz filmeket láthat a közönség, melyek az egész olasz filmművészetet tükrözik az ’50-es évektől egészen napjainkig. Ezenfelül, – a Magyar Nemzeti Filmarchívumnak köszönhetően – olyan olasz filmek is láthatóak, melyek Magyarországon a ’30-as, ’40-es években kerültek levetítésre – természetesen magyar felirattal.

Mikor kezdődött ez a szenvedély a filmek iránt?
A szenvedélyem a mozi iránt (és nemcsak az olasz filmek iránt) 13-14 éves koromban kezdődött. Bizonyos értelemben azt is lehetne mondani, hogy édesapámtól örököltem, aki mielőtt egyetemi professzor lett, jegypénztárosként dolgozott, így sok filmet ingyen nézhetett meg.

Az Olasz Tanszéken sok filmes órát tart. Csak olasz szakosok járnak ide, vagy mások is jöhetnek filmet nézni?
A filmművészeti témájú óráimra (Cinema italiano; Storia del cinema italiano) – a kurzusra feliratkozottakon kívül bárki jöhet, aki érdeklődik az olasz filmek iránt – erre a tanszékvezető is engedélyt adott.

Milyen szempontok szerint válogatja össze a kurzusain és a kedd esti filmklubbon levetített filmeket?
Be kell vallanom, hogy a filmlistát és a kurzusok anyagát a személyes ízlésem alapján válogatom, mindazonáltal arra törekszem, hogy amennyire lehet, új filmeket vetítsek le.

A tanár úr már régóta él Magyarországon. Miért választotta pont ezt az országot? Milyen itt az élet?
Már majdnem húsz éve élek itt. Mielőtt idejöttem volna dolgozni, háromszor voltam Magyarországon, így volt alkalmam megszeretni a földet és az embereket. A munkával kapcsolatban pedig azt mondhatom, három évi franciaországi lektorkodás után azt lehet mondani, hogy Magyarország választott engem. Nagyon örültem, hogy idejöhetek, mert itt rengeteg olyan sikerélményem volt, amiket Olaszországban nem éltem volna át. Ami az itteni életet illeti, azt kell mondjam, jól érzem magam, mert mindig egyszerű életet szerettem volna élni igaz barátokkal, akikre számíthatok a bajban. Azt hiszem, Magyarországon mindent megkaptam.

Azoknak, akik még nem hallottak semmit az olasz-magyar filmes kapcsolatokról, hogyan foglalná össze a lényeget?
A ’30-as évek Olaszországában a magyar irodalmi (pl. Körmendi Ferenc, Zilahy Lajos) és színházi művek (Fodor László, Herczeg Ferenc) nagy divattá váltak. 1934 és 1943 között az olasz nézők negyvennyolc (!) magyar filmet tekinthettek meg.

Körülbelül a ’30-as évek elején, Mario Camerini Gli uomini che mascalzoni című alkotásával vette kezdetét az úgynevezett magyar komédia, vagy másnéven fehértelefonos komédia.
Ugyanebben az időszakban kezdődik el az általam “Cinecittá Magyarországa” névvel illetett, – Magyarországról szóló közhelyekkel teli – filmművészeti áramlat. Az első ilyen film a sorban Carl Boese Paprikája (1933), aki még számos hasonló alkotást vitt vászonra. Az ilyen típusú filmek közül talán Mario Camerini Centomila dollari (1940) című filmje emelkedik ki, ami mentes a Magyarországgal kapcsolatos olasz fantazmagóriáktól.

A sor azonban itt még nem ér véget: Max Neufeld 1939-es Mille lire al mese-je, az 1935-ben Balogh Béla által rendezett Havi 200 fix remake-je nagy sikert arat. 1938-tól az olasz filmművészet történetében két másik magyar, Tolnay Ákos forgatókönyvíró és Pogány Gábor felvételvezető csinál karriert.

1942-től több színésznő (Simor Erzsi, Szelecky Zita és Tasnády-Fekete Mária) és több színész (Jávor Pál, Kiss Ferenc, Kovács Károly) is szerepelt olasz filmekben.

Érdekes módon a magyar színészek és rendezők folyamatos megjelenése Rómában fordítva nem történt meg: Budapesten csupán egyetlen olasz filmet, Giorgio Ferroni Arcobaleno-ját mutatták be 1943-ban.

1945 után, a fasizmus végeszakadtával Olaszországban megjelent a neorealizmus. Ezt az áramlatot Szőts István Emberek a havason (1942)című filmje is befolyásolta (be is mutatták a velencei Nemzetközi Filmfesztiválon), az olasz-magyar filmes kapcsolatok azonban ezután nem folytatódtak tovább.

Címkék

Olasz Tanszék pál józsef Alessandro Rosselli filmklub

Hírek címkéi

Szeged trollponty SZTE partyponty Szegedi Tudományegyetem zene színház film fesztivál egyetem felsőoktatás szegedstyle troll kiállítás koncert Szabad Ötletek TIK 2012 szóvicc EHÖK karácsony JATE képregény BTK sport Török Márk kultúra mozi program verseny hoffmann rózsa Euro 2012 Facebook Szegedi Nemzeti Színház Belvárosi Mozi meme SZTE EHÖK new yorker tüntetés oktatás szórakozás interjú GTK olimpia pályázat buli irodalom szin english joke h&m divat könyv múzeum kutatás ftv vízilabda Dóm tér Móra Ferenc Múzeum áthallgatás Bölcső tárlat rock c&a villamos hallgató konferencia egészség TTIK Rongy kocsma favicc troll kép Apple Budapest ösztöndíj történelem orvos rendezvény Kolozsvár Tánc REÖK Munkácsy SZTE JGYPK tudomány tömegközlekedés tandíj Magyarország Street fashion sorozat Erdély kézilabda tanulás diploma programok média vers törvény vadaspark kollégium művészet mese

Kapcsolódó cikkek

A rovat további cikkei

Ajánlott cikkek

Legfrissebb

Legolvasottabb

A hónap legnézettebb albumai

MK/ETSZK/MGK-s, Közművelődési Konferencia Záró Buli

Vissza a hírekhez
Vissza a főoldalra

Mobil eszközt használsz, ehhez igazítottuk az oldal megjelenését.
Amennyiben mégis az eredeti nézetet szeretnéd használni, kattints ide:
Mobil mód kikapcsolása